Dékánjelölteknek feltett kérdéseink


 Medvegyev Péter válaszai
Trautmann László válaszai

1. Miért pályázott a dékáni pozícióra? Milyen tulajdonságait tartja előnyösnek a dékáni feladatok ellátásához?

 
 Mert úgy érzem, hogy az elmúlt években a kar teljesen utat tévesztett. A zűrzavar és a sodródás már a kar hallgatói és oktatói számára tarthatatlanul káros. A szakmai hitelesség megteremtése, illetve helyreállítása és a kar új arcának megteremtése nélkül a karnak nincsen jövője. Erőszakos és karizmatikus ember vagyok.
Azért pályáztam a dékáni pozícióra, hogy az elmúlt négy évben elkezdett folyamatot folytathassam, szeretném, ha a Kar és az Egyetem meg tudna felelni azoknak a kihívásoknak, amelyek eddig érték, és amelyekkel várhatóan találkozni fog a következő négy évben. Szeretném, ha az Egyetem erényei, amelyekről az elmúlt 60 évben tanúbizonyságot tett, azaz a magas szintű elméleti alapképzés, ezen belül a társadalomtudományi orientáltság, a módszertani ismeretek és a gazdasági problémák komplex közelítése fennmaradna és erősödne. Legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy a Kar önálló arculata erősödött, nélkülözhetetlennek tartják hozzájárulásunkat az Egyetem fennmaradásához. Ezt a rektori vezetés is többször hangsúlyozta, de országos szinten is hangot kaptak ezek a vélemények.



2. Mit gondol a Bologna-folyamatról? Megfelelően alkalmazkodott hozzá a karunk oktatása?

 
A Bologna-folyamat elvi szinten kiváló dolog és elvileg megoldást kínál a kar és az egyetem számos, ha nem is az összes oktatási problémájára. Ha a világ oktatási és tudományos szuperhatalmának megfelel, akkor esetleg tán nekünk is jó. Ugyanakkor a megvalósításának módja csapnivaló. A számos gond között a hallgatók szempontjából a legproblémásabb a rengeteg személyre szabott szak, illetve az hogy az alapötlet megcsúfolásaként a rendszer nem, hogy intézmények vagy országok között, de az intézményen belül sem átjárható. A rendszer egyetlen előnye, hogy a lappangó problémákat napvilágra hozta.  Ahogy egy akadémikusunk, Simai Mihály nyilatkozta, a felsőoktatás átalakulása 10-15 év. Ennek első lépéseit tettük meg. Most a nehezebb része következik, feltéve, hogy ezt még hozzásoroljuk a Bologna-folyamathoz: a tananyagok, tanmenetek fejlesztése, a pedagógiai módszerek változtatása és hatékonyabb alkalmazása. Az alapképzés és a mesterképzés viszonyáról még kevés a tapasztalatunk, az első Bologna évfolyam kifutásával a tantervet mindenképpen újra kell gondolni.



3. A felsőoktatás átalakítása után több szakértő szerint is szükség van a középiskolákkal való szorosabb együttműködésre. Ön egyetért ezzel? Hogyan képzeli el a kar leendő hallgatóinak „kiválasztását”? Elképzelhetőnek tartja-e a hagyományos felvételi vizsga visszaállítását?

 
A felvételi visszaállítása nem feltétlenül rossz ötlet, de nem a lényegről szól. A gond az egyetemek hallgatókért folytatott elvtelen versenye és ebből eredően a felsőoktatás szűrő jellegének megszűnése. Mindaddig, amíg darab-darab elven megy az oktatás a „kiválasztás” minden formája lehetetlen, az erről folyó vita álvita. Az oktatási folyamat fókuszában a középiskolák állnak, ott folyik komplex nevelés. Az egyetemek züllése a legtöbb kárt ott tette és teszi. Az egyetemi polgárságért való „erőfeszítés” nélkül az amúgy világhíres magyar középiskolai rendszernek annyi. És ez a fő baj. Ez két kérdés. a) A Karnak felelőssége van abban, hogy a középfokú oktatás fejlődjön, az ottani tananyagokban (például a történelem, földrajz, társadalomismeret című tárgyakban) a lehető legkorszerűbb ismereteket kapják a diákok. Nem véletlen, hogy az elmúlt években konferenciát is rendeztünk ebben a témakörben középiskolai tanárok részvételével.  
b) A felvételi rendszerben azt valószínűsítem, hogy a felsőfokú intézmények szerepe növekedni fog, de ennek pontos forgatókönyvét nem lehet előre látni. Nem tartanám viszont jónak, ha kiválasztanánk néhány „elit” középiskolát, akikkel szorosabban együttműködünk. A középiskolák közötti versenyben ilyen eszközökkel nem vennék részt, minden diáknak meg kell adni az esélyt a bejutásra.
 



4.Karunk kis hallgatói létszámát tekintve a tehetséggondozás könnyen megvalósíthatónak tűnik. Az eddig kihasznált lehetőségek mellett milyen új ötletei vannak ennek kiaknázására?

 
A tehetséggondozás kulcsa a hallgatók partnerként való bevonása az oktatók kutatásába. Ha ilyen kutatás nincsen, ha az oktatók „széttanítják”  magukat, a tehetséggondozás illúzió. Javaslatom: Nemzetközi szintű kutatás a karon, amibe a hallgatók besegítenek, és így mintát látnak arra, hogy mit és hogyan és főleg milyen színvonalon kell csinálni. Minden emberi kapcsolat, így az oktatás alapja a hiteles és őszinte példa, minta. Támogatom az eddig is működő tutoriális rendszer fejlődését. Erősíteni szeretném a demonstrátorok bevonását a tanszéki munkába – amennyiben ezt dékáni szintről lehet ösztönözni. Továbbra is támogatni fogom önszerveződő hallgatói csoportok létrejöttét, amit a jobb teljesítmény érdekében hoznak létre. Elképzelhetőnek tartom a III. éves szakdolgozatok közötti verseny megszervezését, természetesen önkéntes formában. Születhetnek kiadványok, CD-k, honlapok, amelyek jobb hallgatói dolgozatokat tartalmaznak, ezeket szervezheti a HÖK is. Kezdeményezni fogom vállalati ösztöndíjak alapítását kiváló hallgatóink részére, ebben már felvettem a kapcsolatot különböző vállalatokkal. Folytatom azt a gyakorlatot, hogy a vállalatok különböző témákban versenyt hirdessenek, aminek az elbírálásában természetesen a Kar oktatói és kutatói is részt vesznek. Erősíteni fogom a TDK-mozgalmat a Karon, az ehhez szükséges erőforrásokat TÁMOP-pályázatok biztosíthatják. Küzdeni fogok a 11. havi ösztöndíjért a hallgatók számára.  Természetesen a meglévő formákat továbbra is fenntartom és fejlesztem megválasztásom esetén. 



5. Mit tekint a Kar legnagyobb erősségének, potenciáljának?

 
Az épületet, a számítástechnikai rendszert, általában az infrastruktúrát. Az egyetemnek, még jó a híre és ezért igen kiváló hallgatók találhatók a karon. Általában a középiskolai osztályok felső részéből kapjuk a hallgatókat. Az infrastruktúrán kívül a kar legfőbb értéke az igyekvő hallgatók. Az erős elméleti alapképzést és hazai viszonylatban a színvonalas pedagógiai munkát. Azt a közgazdasági alapképzést, amelyik társadalomtudományi és módszertani szempontból is megalapozott. A gazdasági válságról folytatott viták a nemzetközi szakirodalomban világosan mutatják, hogy nem lehet elhanyagolni a társadalomtudományi irányultságot egyetlen közgazdasági oktatásban sem. Magyarországon egyedül nálunk van kari szinten is elválasztva egymástól az economics és a business oktatása, ez az egész Egyetem és benne a Kar erőssége 



6. Mit gondol a Kar legnagyobb problémájának?

 
 A kutatások hiányát, illetve, hogy a hallgatók nem azt kapják, amit várnak és ezért csalódottak. A kettő szorosan összefügg. Ugyanis csak a kutató oktató tud hiteles lenni. Azt, hogy a Kar korfája nem egyenletes, a középgeneráció gyakorlatilag hiányzik, és – a szerintem indokolatlan – kisebbrendűségi érzést. A Karon hat akadémikus dolgozik fő vagy másodállásban, a Közszolgálat Tanszékünk révén tagja vagyunk a legrangosabb nemzetközi szervezetnek, komoly lépéseket tettünk a nemzetközi akkreditáció felé. Világgazdaságtan Tanszékünk több neves professzorral büszkélkedhet, idegen nyelvű mesterprogramunk már második éve sikeresen indul, a Pénzügy Tanszéken gyakorlatilag a pénzügypolitika minden meghatározó szereplője oktat különböző formában. Természetesen minden tanszéket nem lehet felsorolni, általában is igaz, hogy kutatóink és oktatóink szakterületük vezető folyóirataiban publikálnak, az Egyetem és a Kar folyóiratai nemzetközi és hazai ismertségnek örvendhetnek. A Kar oktatói gárdájának 60%-a szerzett fokozatot. Ezek a tények nem indokolják azt a levertséget, frusztráltságot, ami a Karon időnként megjelenik, és ami szerintem gátja az előrelépésnek. Nem azt állítom természetesen, hogy minden tökéletes, és hogy nincs tere a fejlődésnek, de messze nem látom annyira elkeserítőnek a helyzetet, mint ahogy az időnként be van állítva.   



7.Megfelelőnek tekinti a Karon a hallgatók-oktatók viszonyát?

 
NEM.
Sok pozitívumot tudok itt felsorolni. Felelevenítettük a csoportbizalmi rendszert, kialakítottuk a patronáló tanári modellt, minden két hallgatót egy patronáló tanár segít. Bevontuk a hallgatókat bizottságokba, testületekbe, hivatalos eseményeken számítunk rájuk, információs délutánokat szerveztünk számukra. Természetesen ez az a terület, amit soha nem lehet befejezettnek tekinteni, és folyamatosan erősíteni kell. Itt az alapelvnek azt tartom, hogy a teljesíteni akaró hallgatókat kell segítenünk, ehhez természetesen minden segítséget meg kell adni.   



8.Mit gondol a Karon jelenleg végzők diplomájának elismertségéről? Mit tenne azért, hogy ez minél nagyobb elismertséget jelentsen a későbbiekben is?

 
A diplomák hazai elismertsége nem rossz, sőt inkább jónak mondható. A nemzetközi szintű  elismertség pedig nem jó. A kar a világ vezető egyetemei számára lényegében láthatatlan. Mester diplomával csak fizetős külföldi mesterekre lehet menni, miközben a konkurens hazai intézményeknél az ingyenes doktori programok között lehet válogatni. Minőségi, igényes oktatás, következetesség, és főleg és elsősorban nemzetközi szintű kutatás és ezen keresztül való példamutatás és hitelesség. Az én tapasztalatom, hogy a diploma elismert, ezt bizonyítja, hogy az ötödéves kérdőív felmérései szerint hallgatóink 60%-ának már van állása a végzés előtt. Fontosnak tartom, és többször kezdeményeztem, hogy a leendő munkaadókkal (bankokkal, államigazgatási szervekkel) folyamatos legyen az együttműködés 



9.Sokszor hallani azt Karunk hallgatóitól, hogy túlságosan nagy mértékben kapnak elméleti tudást, amit később a munka során nem tudnak hasznosítani. Mit tenne azért, hogy ez a sok elméleti tudás gyakorlati is legyen?

 
Tudomásul kell venni, hogy az elméleti oktatás mindig a könnyebb út. A valóságos és színvonalas gyakorlati oktatás olyan elméleti felkészültséget kíván, amely nem áll rendelkezésre. Az igényes gyakorlati oktatáshoz a kar oktatóinak olyan elméleti tudásra kellene szert tenni, amelyre a gyakorlati élet igényt tart. Ellenkező esetben a gyakorlati oktatás örve alatt az internetes hírportálok tartalmának ismertetése fog a karon oktatásként eluralkodni. Ennek veszélye beláthatatlan. A megoldás az „iparral” való szoros kooperáció, amely alapja ismét a nemzetközi szintű kutatás és az ebből származó tekintély. Ez két kérdés. a) Minden tanulási folyamatnak van olyan része, amit a munkafolyamatban kell megszerezni. A munkaadók ezt szeretnék „megspórolni”, ami nem járható út. b) A jó elmélet egyben jó gyakorlat is. A közgazdaságtanban nem lehet úgy elméletet adni, hogy az közvetlenül ne tudjon kapcsolódni a gyakorlathoz. Releváns elméleti ismeretek átadására kell törekedni, amelyek segítenek később a gyakorlati problémák megoldásában. Nem tekintem ezt bajnak, kutatókat, elemzőket, vezetőket képzünk. Nem egyes folyamatokra koncentrálunk – nem fontos hogyan kell lekönyvelni a csekk beváltását --, hanem képességek kifejlesztésére: logikus gondolkodásra, módszertani megalapozottságra, elméleti konzisztenciára. 



10.Egyetért-e azzal, hogy 20 fő alatt nem indul választható tárgy? Ha igen, mit gondol, milyen hatása van az oktatásra ennek, ha nem, hogyan gondolja ezt a problémát áthidalni?

 
Nálam ez volt az utolsó  csepp a pohárban. Egy egyetemen gazdálkodni is kell, aminek része, hogy milyen létszámkorláttal indítható egy tárgy. Csak a pontosítás kedvéért: indulhat kisebb létszámmal is tárgy, feltéve, hogy az oktató vállalja, hogy ez nem része a terhelésének, illetve tanszéki szobában tartja meg az órát. A 20 fő campus határozatként született. Természetesen szívesen lejjebb vinném a határt, ha erre a költségvetés lehetőséget adna. Az elvi kérdés itt azonban az, hogy a tárgyak igazodjanak a hallgatói igényekhez is. Fontosnak tartom, hogy a tudományos szigor mellett tekintettel legyünk a hallgatók szempontjaira is, és ennek egy fontos indikátora a jelentkező hallgatói létszám. A minél nagyobb hallgatói létszámot azzal tudjuk segíteni, ha a választható tárgyakat nem szakokhoz rendeljük, hanem kari (esetleg több kari) szinten hirdetjük meg.  



11.Tervez-e angol mellett más idegen nyelvű kurzusokat is indítani (esetlegesen kötelező tárgyként)?

 
Kötelező tárgyként nem angol nyelvű kurzust indítani szerintem nem lehet, ugyanis például nincsen elég oroszul beszélő hallgató. A többi világnyelven szerintem nincsen elegendő oktató, de külföldi például német vagy francia oktatókkal megfelelő kereslet esetén minden további nélkül. Az angol nyelvű kötelező tárgy mester szinten szerintem megvalósítható, jó ötlet, főleg ha az oktató anyanyelvű szinten beszél szépen angolul. Sőt a mester képzésben erre kellene menni, különösen a „kis spéci” szakokon. Az angol nyelvű, célirányú mester képzés, konkurens egyetemekkel együttműködve az egyik lehetséges kibontakozási út. Természetesen, már eddig is volt például német vagy francia nyelvű tárgy. Amire van kereslet és persze oktató, az megoldható. Mind a két elemmel probléma van azonban, hiszen hallgatóinknak is csak nagyon kis része beszél az angol mellett olyan idegen nyelvet, amin képes megérteni egy tárgy szakmai tartalmát és sajnos oktatóink legtöbbje is angolul képes előadni. Azt el tudom képzelni, hogy francia, német stb. vendégprofesszorok anyanyelvükön tartsák a kurzusokat. Kötelező tárgy azonban csak akkor indítható idegen nyelven, ha biztosítom magyar nyelven is a tárgy elsajátításának lehetőségét (ahogy ez történt mikroökonómiából például, ahol franciául is lehetett tanulni). 



12.Mit gondol a vizsgáztatási rendszerről? Melyiket tartja előnyösebbnek: a vizsgaidőszaki vizsgáztatást vagy inkább a folyamatos számonkérést?

 
Ez tantárgy függő. Az én tapasztalatom alapján elvileg a kettő keveréke az optimális. A szomorú tény az, hogy a folyamatos számonkérésnek/tanulásnak nincsen hagyománya, amely igencsak megbosszulja magát a vizsgákon. Általában az órai munka, aktív tanár diák interakció és az órákra való folyamatos készülés ma a fantáziavilágban van. A vizsga a tudás bürokratikus számonkérése. Én nem ismerek olyan oktatót a Karon, aki a vizsga öröméért oktatna. Az a véleményem, hogy minden tárgynak, oktatónak meg kell találni a megfelelő számonkérési formát. Mindkettőnek, a folyamatos és a vizsgaidőszaki számonkérésnek is vannak előnyei, hátrányai. A folyamatos számonkérés ösztönző, de hiányzik az a rálátás, amely a teljes kurzus elvégzése után már megvan. Vizsgaidőszakban erre egyetlen alkalom van, amikor már van rálátása a hallgatónak, de nagyon sok tényező befolyásolhatja a tudáson kívül. Személy szerint annak vagyok a híve, amelyik nagy mértékben támaszkodik az otthoni munkára, a folyamatos és változatos számonkérésre, olyan vizsgáztatásra, ami támaszkodik a hallgatók kreativitására. Az elmúlt négy évben elmozdultunk a tesztes rendszerű számonkéréstől a tömegtárgyakban, mikroökonómiából most már lehetőséget adunk szóbelire is, a félév közi egyéb munkákkal pluszpontokat lehet szerezni stb. Ezt a folyamatot erősíteném, a szóbelire – nyilván az erőforrások figyelembevétele mellett – nagyobb hangsúlyt fektetek. Ez is azt szolgálja, hogy hallgatóink gátlásossága csökkenjen.  



13.Többször felmerült az évek során a hiányos tankönyvellátás problémája. Önnek milyen megoldási javaslata erre?

 
Én már évek óta az internetre teszek fel mindent, amit a hallgatóknak elmondok. Ebben van még mit fejlődnöm, de nagyon megkedveltem és szerintem pompásan működik, feltéve, ha van mondanivaló. Elképzeléseim szerint videókkal és egyéb „modern” eszközökkel kell színesíteni a szerveremet. Szerintem a tankönyvek kora lejárt, még ha ez az Aulának nem is tetszik. A következő évek kulcs feladata lenne az teljes tananyag internetre való felvitel. Könyvek, vázlatok, videók, korábbi vizsgasorok, megoldó kulcsok. Minden. Ez nem kari, hanem egyetemi hatáskör, de segíteni kell a megoldás megtalálását. Közép- és hosszútávon az elektronikus tananyagok kidolgozásában látom a megoldást minden tantárgy esetében, erre vonatkozóan már készítjük elő a pályázatokat.. 



14.Mit gondol a demonstrátori tevékenységről? Helyes útnak tartja a nagyszámú demonstrátorok jelenlétét a kar oktatási struktúrájában?

 
Nem, az oktatás feladata a tanári karé. A demonstrátori cím egy fajta dicsőség. A felsőbb évfolyamok bevonása az oktatásba szerintem a doktorok esetén fontos, a mesterek esetén csak igen indokolt és korlátozott esetben. Igen, azt gondolom, hogy a minőség megfelelő védelme mellett, amit szabályzatunk elő is ír, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a munkára, aki dolgozni akar. Minden egyes tárgy esetében meg kell találni a demonstrátor helyét az oktatási folyamatban. Van, ahol csak az előadás előkészítésében tud részt venni, van, ahol konzultációkat tud tartani, idősebb és felkészültebb (mesterszakos) hallgatókra talán már egy féléves gyakorlat is rábízható. A Bologna-folyamat finanszírozási rendszeréből és a tömegoktatásból fakadó problémák megoldására egy lehetséges eszköz a demonstrátori rendszer, ebből nem szeretnék visszalépni. Nem lehet elfelejtkezni arról, hogy demonstrátoraink képességeit jelentősen tudjuk fejleszteni, különösen ezen a Karon, ahol kutatókat, elemzőket, vezetőket képzünk. Előadói képesség, koncentráció, összefogottság, kreativitás és a csapatmunka fejlődik az oktatási tevékenység bármely elemével.  



15. Mekkora hangsúlyt fektetne a külföldi hallgatók figyelmének felhívására a Karra? Ön szerint fontos a nemzetköziesedés ilyen téren is?

 
Ez a jövő, ez az út amit követni kell. A kérdés az, hogy hogyan? Ennek módja ismét a nemzetközi kutatás és a hírnév, a tanári gárda nemzetköziesedése, a bántó provincializmus felszámolása. Ebben is együtt kell a konkurens intézményekkel működni. A külföldi hallgatók és oktatók aránya a kar sikerességének legfőbb jelzője. Sokkal fontosabb, mint például az impakt faktor, de a kettő, tetszik vagy nem, erősen korrelál. Igen fontos, és folyamatosan nagy hangsúlyt fektetünk a rekrutálásra. Ezt bizonyítja a második éve induló angol nyelvű mesterszakunk, ami egyedülálló az egyetemen és a 80 külföldi Erasmusos hallgató. Voltak olyan Erasmusos hallgatóink, akik később a mesterszakos programjainkra jelentkeztek. Hozzá kell tenni, hogy a világ valamennyi részére eljut szóróanyagunk, és jelentkeznek is programjaikra, megújult az angol nyelvű honlapunk. Ide tartozik, hogy neves külföldi egyetemek keresik az együttműködést velünk, ami szintén azt bizonyítja, hogy az Egyetem és a Kar nemzetközi reputációja sokkal jobb, mint ahogy azt időnként belülről látjuk.